A Görgényi-havasok, a Bekecs és a Siklód-kő által közrezárt térben, a Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok mentén épült fel a Székelyföld egyik legfiatalabb települése, amely ma a Sóvidék központjának számító európai hírű üdülőváros.
Kialakulása az 1562-es székely felkelés leverése után kezdődött, amikor fejedelmi tulajdonba kerültek az addig köztulajdonként kezelt bányák, így a lezárt sóhegyek őrzésére sóőr családokat telepítettek ide, akik a későbbi település első lakóinak számítanak.
A település neve a székely Örlec nem Szovát ágából származik, okiratokban 1578-ban jelenik meg először Zovatha formában. A XVIII. század folyamán a fakitermelés fellendülésével a lakosság létszáma gyorsan növekedett, de az igazi fellendülést és a népesség megháromszorozódását az üdülőtelep kialakulása, a sósfürdők jótékony hatása és a fürdőélettel kapcsolatos munkalehetőségek sokasága hozta.
Az egykori Géra-fürdő sós-forrását évszázadok óta használták élelmiszerek tartósítására, majd a szocializmus éveiben megszüntették a forrást, de 2012-ben a Géra-Csendes és Tükgyes utca találkozásánál újra megépítették a forrást, amely így újabb érdekes színfoltja lett a településnek.
Szovátáról számos turistaút indul a Görgényi-havasok középső része felé, a Mezőhavas irányába, valamint a Bekecsre és a Siklód-kőre is. A Görgényi-havasok központi kráterének legmagasabb része, a Mezőhavas és környéke, a tőle nyugatra és délnyugatra nyúló hegylábakkal Székhavasa név alatt Marosszék részét képezte. Egykor ennek birtokjoga kiterjedt a marosszéki szabad székelyek összes falujára.
Szovátafürdő
A szovátai fürdőélet az itt kialakult heliotermikus sós tavak, vizeik jótékony hatásának, gyógyító erejének köszönhető.
Az idők folyamán az üdülő egyre több vendéget vonzott nem csak Erdélyből, hanem távoli vidékekről is.
Az első heliotermikus tavak a sóhegyet átszelő két patak, a Körös-patak és a Medve (Aranybánya)-patak medrében alakultak ki. Az egykori tavak növekedése, majd pusztulása után fokozatosan két völgy jött létre. Közülük az egyik a mai fürdőtelep főutcáját foglalja magába, a másik pedig a Sóárok. A völgyeket kialakító régi tavakból csak egy maradt fenn napjainkig az egykori Medve-patak medrében 1710-ben létrejött Fekete-tó.
Szováta leghíresebb tava, egyben Európa legnagyobb heliotermikus tava a Medve-tó. Helyén 1875 tavaszáig egy hatalmas víznyelő volt, melyet a helybeliek úgy emlegettek, hogy „Pálné-gödre”, míg a körülötte elterülő füves karsztmezőt „Fórika kaszálója” néven ismerték.
A Körös-patak vize a Sótető déli részén karsztforrásként tört felszínre annyira tömény sósvízként, hogy a szovátai asszonyok sózás nélkül használhatták főzésre. A jelenlegi napozó és kezelőrészleg helyén hatalmas sószikla állt, tetején sóőr kunyhóval. A szikla mögött a Medve-patak folyt.
A Magyarósi-tó (vagy Mogyorósi-tó): 1562 előtt a marosszéki székelyek a Sóhegy szabadon álló szikláinak kitermelésével, azaz „dörzsölésével” nyerték sójukat. Egyes falvak vagy jelentősebb családok külön kitermelő helyet építettek ki maguknak.
A Magyarósi-tó a nyárádmagyarósiak kitermelő helyén alakult ki, a szomszédos Medve-tó létrejöttét követően, amikor az onnan kifolyó vízfölösleg elöntötte a sóaknát. Vizét a Sós-patak vezeti le a Sósárkon keresztül a Szováta patakába.
A Vörös-tó és a Zöld-tó szintén a Medve-tóval egyidőben alakult ki, ennek oldalnyúlványaként. A Vörös-tó a benne élő sóférgek színéről kapta a nevét. A Zöld-tó közelről ugyanolyan vörös, mint szomszédja, viszont a Medve-tó felől közeledve a vízfelületen tükröződő vegetációtól zöldnek tűnik.
A Rigó-tó a helyiek kedvenc szabad fürdője, amelyhez a Magyarósi-tavat megkerülve juthatunk el. Az 1950-es években alakult ki a mára már elposványosodott Kígyós-tóból kiinduló patak völgyében. Vízfölöslegét a Sósárok vezeti le.
A Piroska-tó helyén többször alakult ki időszakos tó. A jelenlegi tó 1980 tavaszán keletkezett az Ifjúsági-tóból leszivárgó nagy menynyiségű talajvízből, a víznyelő elzáródása következtében. Sótartalma nagyon alacsony, édesvizűnek tekinthető. Nagyobb esőzések, illetve hóolvadás után vize a Medve-tóba ömlött, ezért részben lecsapolták, és eredeti méretének csak a harmadát hagyták meg. Körülötte találhatók a fürdőtelep legszebb sósziklái.